Amerika/ Montana: Séamus Quinn Gorman lakása

" Kezdetek"

Hideg napra ébredhetett a kapitány. A kabinban lévő fények még le voltak kapcsolva, és a férfi még az ágyában feküdt behunyt szemekkel. Azt hitte senki sem zavarhatja, azt hitte a Csillagflotta soha többet nem fogja megkeresni. Tévedett....
A csengő hangjára ébredt hirtelen és szemei úgy pattantak ki mintha már tudta volna hogy bizony ez nem lesz egy amolyan átlagos nap. Mikor kinyitotta az ajtót Lanien admirálissal nézhetett farkas szemet.
- Jó reggelt. - Köszönt a magas nő, majd nem túl udvarias módon azonnal be is lépett a kis lakásba. Beléphetek? - Kérdezte.

Mikor lefeküdtem, azthittem szép és nyugalmas nap lesz a következő. Elmegyek a barátaimmal a közeli parkba és benyomunk pár sört miközben a régi emlékeket felhozzuk. De nem, mikor épp az igazak álmát aludtam, csöngést hallottam. A Feleségem épp mellettem aludt, csókot nyomtam az arcára majd felkeltem, felvettem némi ruhát, hogy mégre alsógatyában menjek ki, és kinyitottam az ajtót.
Az Ajtóban egy nő állt. Látszólag Admirális volt. Még félálomban voltam így nemigazán ismertem fel, de a reggeli hűvöd amint libabőrösséget váltott ki rajtam, rögtön feleszméltem hogy ki is az.
A Nő egy kissé modortalanul besétált mellettem és mikor már bent volt, megkérdezte azt amit előtte kellett volna.
-Beléphetek? -mondta én meg csak bólintottam.
Odavezettem a kanapéhoz, majd leülésre invitáltam és megkérdeztem...
-Kér valamit?

- Igen, egy teát, köszönöm. - Válaszolta a nő miközben leült a kanapéra és körbe nézett. Látszólag nagyon is tetszett neki a lakás, nem különben a falon lévő képek. - Gyönyörű képek Séamus. - Szólt miközben keresztbe tette a lábait. - Azt hallottam a Walesiek ízlésesen tudják megválasztani a lakberendezéseiket. Látom annak a barátomnak aki ezt mondta igaza volt. - Szólt majd pillantásával a férfit követte. - De nem is lopom a szót, mert magát úgy is az izgatja hogy mit keresek én itt, gondolom. - Jegyezte meg. - Nem is tudom... hallott maga arról hogy mi történt Párizsban? - Kérdezte.

Kimentem a konyhába, de mivel nemhinném, hogy az Admirális nagyon kivárna egy teafőzést, így inkább a replikátort kértem meg.

Bevittem és az egyiket odaadtam neki.Miközben ott áltam és halgattam az Admirális, Eve a feleségem, lejött a lépcsőn, az emeleti szobából. átkarolt majd megcsókoltam és bemutattama z admirálisnak.
-Admirális, Ő itt az én gyönyörű feleségem, Eve.
-Eve, Ez a hölgy itt, Lanien Admirális. Régi ismerősöm. -mondtam majd a bemutatkozások után válaszoltam a kérdésre.
-Igen. Hallottam pár dolgot. Azt hogy 23 ember meghalt. De ide nemigen érnek el ezek a hírek. Pont ezt szeretem én ebben a helyben. -mondtam maj dkissé észbekaptam, hogy mit is mondtam- már elnézést, de jó ez a nyugalom és ha nem vagyok türelmetlen, akkor ha lehet, térjünk a tárgyra mert ma még dolgom lenne. -mondtam kissé félretéve az udvariasságomat.