Brazillia nyelviskola

Miután elbúcsúztál a férfitől két dolgot tehettsz: vagy elindulsz a nyelviskolába egy-két dolgot még gyorsan elintézni, vagy összepakolsz.
Nos te az előbbit választottad így átöltözöl, és máris az iskolába rohansz. A kegyetlen hőségben pont kapunyitásra érsz be. Leülsz az irodádba és átolvasod még a meglévő jegyzeteket:
Raphael Heilstrom és Clara Mailt:
a két név ismerősen cseng: igen-igen. Átolvasva jobban a jegyzeteket látod hogy a két diáknak pótvizsgát kell majd tenniük.. Nem te buktattad őket meg, de neked kelene vizsgásztatnod... elolvasod a dátumot és kissé le is sápadsz:
A mai napon 15 órakor lesz a vizsga!
Mit teszel? Megkérsz egy kollegát hogy helyetesítsen vagy más kiutat keresel?

a fenébe!morgok magamban.a legjobbkor!hátra dőlök a székemben és megpróbálok higgadt fejjel mindent kigondolni.Kim!igen!-töröm meg a csendet.ő az egyik kollegám.kedves,megbízható lány.minden bizonnyal kisegít.felpattanok a székemből és el is indulok megkeresni.

Végigsietsz a folyosón és épp akkor pillantod meg Kimet.
A lány a gyönyörű helybéli virágokat locsolgattja épp és közben valami lassú dalt énekelget. Nagyon jó hangja van Kimnek.... szívesen elhallgatnád még sok ideig de tudod hogy most erre nincs idő hisz össze is kell még pakolnod.
így hát megszólítod őt.

üdvözlöm őt,majd a lényegre térek.szerencsére most sem csalódtam a lányban,rögtön igent mondott.hálásan megölelem,hogy kisegített a bajból.jövök neked egyet.mondom mosolyogva.elköszönök miután jó utat és sok sikert,szerencsét kíván.robogok is tovább...

Hazaértél és az órára nézel: röpke két órád maradt hogy mindent rendbe tégy és összepakolj.. mivel nem tudod igazán hogy mennyi mindent vihettsz magaddal csak a legutóbbi utazásodra tudsz gondolni:
Így hát előveszed a szekrényed aljáról a legnagyobb táskádat és abba kezdesz el rakodni.

a villám összepakolás után fáradtan huppanok bele a babzsákomba.még egyszer átgondolom,h vajon mit felejthettem el.majd miután semmi más nem jut eszembe,amire esetleg még szükség lehet veszek egy nagy levegőt és szememet lehunyva relaxálok pár percet.a csendet cicám zörgése zavarja meg.épp a játék egerével kűzd.mosolyogva odalépek hozzá ,majd magamhoz ölelem.hamarosan űrmacska leszel!-viccelődöm vele.

Egy pillanatra elképzeled ahogyan maskád fején egy szkafander van. El is neveted magadat... aztán indulnod kell.
Hiába.. a percek, pillanatok gyorsan jönnek-mennek.
Még a bejárati ajtóból visszanézel a lakásra ami most szép rendben áll és kimész. A reptér nincs úl messze : akár gyalog is odaérsz.
És te gyalogolni sokkal jobban szeretsz mint bárki más.
Tehát elindulsz a tengerparton. Midnen egyes pillanatot kiélvezel amig mész.... és hamarosan odaérsz.
Ahogy beszállsz a kompba és belekap a hajadba a szél kicsit sajnálod hogy itthagyod mindezt....
beszállsz a kompba ami San Fran Siscohoz indul. leülsz, bekötöd magadat... cicád abban a pillanatban elkezdi kaparni az ülésed alját.....
- KÉrem csatolják be magukat. - Szól egy magas nő.

engedelmeskedem az utasításnak,majd a cicát is próbálom nyugtatgatni...ölembe veszem,elkezdem simogatni.hangos dorombolásba kezd,majd lassan elszunyókál...én pedig kifelé bámulok az ablakon.elmerengve nézem,ahogy a táj egyre távolodik,minden hangyányivá válik...az úton elszenderedem.valami butaságot álmodom arról,h a cicusom csillagokat kerget...

félkómásan nézünk egymásra.megcirógatom,majd kicsit döbbentem veszem tudomásul,h már most kezd az agyamra menni ez az egész űrösdi...oldalra fordítom a fejem,majd elmerengve bámulom a felhőket...

Még jó hogy ez a komp csak a felhőkig emelkedik és nem megy egészen ki az űrbe....:-)
Az út San Fran Siscoig nem egészen egy nap lesz... aminek a felét már elaludtad. Tehát: Van még hátra nem sok, körübelűl négy óra.
Már tudod hogy alig várod hogy megérkezhess.... Ásítasz egyet, nekidőlsz a kemény, hideg falnak és elszenderdsz. Megpróbálsz közben nem arra gondolni hogy mi lesz ha esetleg lezuhanok.
Tudod hogy nem fogtok de ezt a belső szorongásodatvalahogy még mindig nehezedre esik levetkőznöd.
Álmodban az Enterprise egyik folyosóján állsz. Az éjszaka óráiban lehettsz... elgondolkodva állsz hogy mit keresel ott és miért nincs egy lélek sem a hajó foylosóján:
Hisz nem is emlékszel hogy hogyan jutottál ide fel, és hogy mikor...
VAgy előre mész - mert ez a legelső gondolatod vagy elindulsz a régi kabinod felé.

elindulok egyenesen,hátha találkozok valakivel.kiabálni nem merek,mert attól félek,h olyan figyelmét is magamra vonom,akiét nem kellene.a rossz látogatótól jobb ugye a magány...kezemmel a hajó falát simítom,ahogy megyek...hírtelen egy árnyékot látok elsuhanni.nem tudom eldönteni,h most ennek örülnöm kellene vagy épp hogy semmi jót nem jelent...vissza fordúlni már nem akarok,így tovább haladok előre...

Ahogyan mész előre a hátad mögött szisztematikusan kapcsolódnak le a lámpák. A folyosó szakasz sötétebb és sötétebb lesz...
Szaporázod lépteidet, a levegőt is egyre gyorsabban veszed. Dobogó szívvel mész előre a lift felé... már majdnem ott vagy amikor suttogó hangokat hallasz magad körül mindenfelé.... Körbenézel: de nem látsz sehol senkit...
Az ijedségtől befutsz tehát a liftbe, és megnyomod rajta az egy szintel alattad elhelyezkedő szintet: a háramast.
A lift nyekeregve - akár ha elromlott volna- nekiindul.

egyre jobban kapkodom a fejem és kapdosom a levegőt...próbálok egyenletesen mélyeket lélegezni.homlokomon elkezd gyöngyözni a víz.a lift nagyon durván áll meg,be is verem a karomat.felszisszennek,majd megpróbálom összeszedni magam...

Az ajtó félresiklik. Kilépsz a folyosóra.. a falak tiszta feketék, mintha valamilyen fegyverek sültek volna ki és atól lennének olyan kormosak. Továbbmész, szíved a torkodban dobog. az előtted lévő folyosó egyenesen a hídra fog vezetni... lépéseidet megduplázod, úgy igyekszel oda... megérinted az ajtó mellett lévő panelt, aminek hatására a hídra vezető ajtó félresiklik. Benézel oda: de sötét van.. a műszerek halovány fénye nem ad egy cseppnyi támpontot sem, semmit és senkit nem látsz.... óvatosan lépsz be.. érzed hogy valami puhára létél rá... Lenézel...
- Hölgyem, hölgyem! - Egy távoli hangra kapod fel a fejedet... nagyon leizzadtál, karodat fogod amit többször is neki üthettél a szék karfájába. Egy fiatal férfi néz rád, kezében a cicáddal.
- Jól van? - Kérdi aggódó tekintettel.

hírtelen azt se tudom,h mi van,hol vagyok.aztán 1-2mp szünet után összeáll a kép.repülő,elaludtam,férfi,biztonság...
kissé bambán nézek rá.persze.csak elszunyókáltam.csak álom volt...álom.-ismételem,magamat is megpróbálva megnyugtatni.csak egy ostoba álom...

- Akkor.. akkor jó... - Bólint a férfi. - Örülök... Itt van a..a.. macskája.. hirtelen leugrott azöléből és odament hozzám... Remélem nem gond hogy megsimogattam. - Mosolyodik el és a kezedbe vissza adja a cicát. - Nagyon szép macska. - Épp megköszönnéd neki a macska helyében is bókot ám ekkor érzed hogy a gép süllyedni kezd. Megfordulsz és kinézel az ablakon: Hamarosan megérkeztek. A város egyre jobban kezd közelíteni, a magas épületek, utcák, utak.. a pöttöm emberek egyre csak közelítenek... a kis házak hirtelen hatalmas felhőkarcolókká nőnek, az utak utcákká.
San Fran Sisco: ide érkeztél.

És meglepetten veszed észre hogy bizony eltellt már egy nap... nem hiába aludtál el. De végre itt vagy és csak ez a fontos. Szinte elvarázsolva nézel ki az ablakon, megigéz a pillanat. Öledben cicádat simogatod.
Puhán landoltok, még egy kis zötykölődés... és már lent is vagytok. Elképesztő... gondolod magaban.
Vársz egy kicsit és csak utána lépsz ki a reptérre. A városi idő még roszabb mintha Brazilliában lennél: a meleget a betondzsungel még a százszorosára fűti fel és szívja magába... Kegyetlen meleged lett hirtelen... Miután kiértél a reptérről körbenézel: körbevesz a sok ház, a zajos utak a sok ember... és ráadásul azt sem tudod hol lehet az akadémia... Kissé kétségbe vagy esve..
Neked biztosan nem a városi környéket, környezetet találták ki...
{Folyt. köv Csillagflotta Akadémia topik}